Kártérítés a devizaalapú hitel károsultjainak

Amennyiben az adós a kölcsönszerződésének érvénytelenségét bizonyítja , valamint ezzel okozati kapcsolatban álló kárt vagy személyi jogsérelmet bizonyít kártérítésre tarthat igényt.

Az uniós jog valamely nemzeti bíróságnak felróható megsértésével magánszemélyeknek okozott kárért való tagállami felelősség –

A C 168/15. sz. ügyben,
1) Valamely tagállamnak a nemzeti bíróság uniós jogot sértő határozata által a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló felelőssége csak akkor állapítható meg, ha ezt a határozatot ezen tagállam végső fokon eljáró bírósága hozta meg, amit az alapjárást illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Ebben az esetben, e végső fokon eljáró bíróság határozata csak akkor minősülhet az uniós jog olyan kellően súlyos megsértésének, amely az említett felelősséget megalapozza, ha e határozat által az említett bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon sértette meg, vagy ha ez a jogsértés a Bíróság e területre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata ellenére történik.
Nem tekinthető úgy, hogy egy olyan nemzeti bíróság, amely a 2009. június 4 i Pannon GSM ítéletet (C 243/08, EU:C:2009:350) megelőzően egy, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmében tisztességtelennek tekintendő szerződési feltétel alapján követelések megtérítésére kötelezés iránti kérelemnek helyt adó választottbírósági ítélet végrehajtására irányuló eljárásban mellőzte e szerződési feltétel tisztességtelen jellegének hivatalból való értékelését, miközben rendelkezésére álltak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek, nyilvánvaló módon figyelmen kívül hagyta a Bíróság a tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlatát, következésképpen kellően súlyosan megsértette az uniós jogot.
2) Az uniós jog megsértése által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat, mint az ilyen kár értékelésére vagy az e kártérítés iránti kérelem és más, adott esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolatra vonatkozó szabályokat az egyes tagállamok nemzeti joga határozza meg, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.